Az atomenergia válaszúton - vitaindító prezentáció

Kedves Olvasók!

A korábban posztolt atomenergiával kapcsolatos kérdéseinkre részben sok válasz érkezett, részben még több kérdés. Még több olyan kérdés, amely vitára adhat okot. A foglalkozáson több ízben, több körben előkerült maga az atomenergia is, röviden a csernobili katasztrófával, különösen annak okaival foglalkoztunk, de elhangzott egy remek vitaindító is Kovács Adél, 10.a osztályos tanuló előadásában! A vitaindító már csak azért is volt remek kezdet, mert éppen egy vitát terveztünk a most pénteki foglalkozásra. Méghozzá egy szabályozott vitatípust, amivel hamarosan megismerkedhetünk. Előbb azonban a prezentáció (néhány helyen apró korrekciókkal).

Köszönjük, Adél!

A prezentáció természetesen szakmai szemmel és előadási készségeket tekintve is értékelve volt. Fontosnak tartottuk, hogy a Tehetségek is gyakorolják a szóbeli megnyilvánulást, szóbeli értékelést, így a szakmai értékelés csak az első benyomások után következett. Külön örültünk, hogy a Tehetségek is jócskán hozzátettek szakmailag a prezentációhoz! Köszönjük!

Környészkedésre fel!

Mit tekintünk értéknek?...

Nagy fába vágta a fejszéjét e bejegyzés írója. Jó napot kívánok, Kedves Olvasók.

Magam is közvetve, egy közösségi oldalon láttam először ezt a videót, amelyet most Önök, Ti, Tehetségek is megtekinthettek. E sorok szerzője nem tekinti küldetésének a "tuti" megmondását, mindenki nézze meg a filmecskét, látogasson el a jelölt lapokra, és gondolkozzunk el, vajon, mégis, mit tekintünk értéknek?...

Tehetségek, alias műhelytagok! Nektek is vannak értékes gondolataitok, nem véletlenül járunk össze együttgondolkozni péntek délutánonként! Ti mit gondoltok? - beszélgetünk majd róla!

Egy kattintás és mindenki látogasson is el a film végén ajánlott honlapra ezen link segítségével!

Környészkedésre fel!

Köszönöm Racsko Réka kolléganőm inspiráló linkjét!

A médiapedagógia lehetőségei a természettudományokban

Izgalmas területre eveztünk, amikor a médiapedagógiát a Műhely tematikájába emeltük. A médiapedagógia ugyanis de facto (mellesleg de jure sem) létezik a természettudományok oktatásának tantervi követelményeiben vagy gyakorlatában. Hogy miért van ez még mindig így, nem vagyunk kompetensek ex catedra megmondani (maradva a latin kifejezéseknél), de annyi bizonyos, hogy - nota bene - létjogosultsága van és kell, hogy legyen a természettudomány oktatásában eme érdekes és csaknem kiaknázatlan területnek.

Hogy miért is használom a latin kifejezéseket ilyen bátran, hamarosan kiderül, de előbb egy kis szakmai bevezető.
Miért (lenne) fontos a médiapedagógia ma? A média alapvetően befolyásolja a tanulók szemléletmódját, világképét, esetenként szélsőségeket közvetíthet. Kutatások szerint a tanulók tudásuk 75%-át nem az iskolában szerzik... akkor vajon honnan?...
A médiapedagógia nem egyenlő a médiaismeret tantárggyal, sőt, azzal néhány fogódzót leszámítva nincs is kapcsolatban. A médiapedagógia a médiumok működésének megismertetésével, oktatásban való felhasználhatóságával és nevelési szerepével foglalkozó tudományág; feladata a kritikus médiafogyasztó nevelése - médiumok kritikus használatával és egyszerű médiatermékek készítésével. Nekünk az a célunk, hogy ezeket a lehetőségeket vezessük be a természettudományok oktatásába is.

Többek között tehát ilyen területen kutat és dolgozik kedves jóbarátom, Neumann Viktor. Viktor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógiai Központjának (Tudkomm) munkatársa, földrajz-biológia tanár szakos hallgató, a nagy sikerű és hazánkban szakmai kuriózumnak számító Tudományos újságírás c. kötet társszerkesztője. Viktort - mint a médiapedagógiával közvetlen kapcsolatban lévő, emellett tanári pályára készülő - kollégaként hívtuk meg a műhelyfoglalkozásra. Meghívott előadónk latin nyelvvizsgája azonban végképp különlegesség-számba megy - bár nagy merészség lenne állítani, hogy pusztán e bejegyzés klasszikumát fokozandó hívtuk meg őt. A felkérést örömmel vállalta, hiszen nagy alkalom volt ez számára és tulajdonképpen számunkra is.

Kis - mondjuk úgy: emberi - kitérő. Nyilván nondanom sem kell, semmi nem ment egyszerűen a szervezés terén. Az időpont egyeztetés után kiderült, hogy Viktornak a műhelyfoglalkozás napján 10.45-ig Budapesten van halaszthatatlan feladata, viszont a műhelyfoglalkozás 13.30-kor - mint szokás szerint és korábbi terv szerint - kezdődik. Elő a digitális kompetenciával - MÁV-Elvira... 11.15-kor indul egy személyvonat a Keletiből Szolnok felé. Remek! Már csak el kell érni. Mindent előre megszerveztünk, itinert állítottunk össze - de az utolsó pillanatig nem volt biztos az aznap délután. Természetesen, azt persze hozzá kell tenni, a műhelyfoglalkozás nem maradt volna el akkor sem, ha Viktor mégsem tud jelen lenni - aznap elcseréltük volna másra a tematikát. Minden napra, illetve minden foglalkozásra készítünk ugyanis "B"-tervet. A tapasztalatokból kiindulva a "nagy számok törvénye" alapján egyszer úgyis kiugrik egy olyan helyzet, amire nem számítunk. Ez - úgy gondolom - minden pedagógus számára ismerős szituáció.

Végül jött az SMS, Viktor elérte a vonatot, és 13:00 körül le is szállt róla épségben. Az "A"-terv kezdett realizálódni mégis. Közben mindent előkészítettem a foglalkozásra, amivel aznap kifejezetten sok idő elment (technika összeállítása, bevinni szánt anyagok összeállítása, tűzdelése, fénymásolása - a meghívott előadónk által küldött anyagok rendezése, hiszen ő épp a vonaton ült). 13.20 körül Viktor megérkezett a Verseghy Gimnáziumba, ahol már minden elő volt készítve egy kellemes délutánhoz.

A foglalkozást az iskola egyik ún. "cybertermében" tartottuk. A Verseghy Ferenc Gimnázium az utóbbi időkben több pályázaton is sikeresen szerepelt, így felújíthatta a komplett főépületi homlokzatot, illetve a tornacsarnokot is beleértve a nyílászárókat, sőt, kiemelt fejlesztésként az intézményhez tartozó, ún. Csomorházat is, amelyben további cybertermek, és az európai szintre emelkedett ebédlő található. A foglalkozás helyszíne a főépületben található cyberterem volt, ahol - mint kiderült - a tanulóink kb. fele már tartózkodott oktatási körülmények között, de pl. a teremben található aktív táblát még nem használták saját kezeikkel. Hát, éppen itt volt az ideje.

A következő sorokat Neumann Viktortól, meghívott előadónktól idézem.

Első benyomásaim a Verseghyről messze felülmúlták elképzeléseimet. Az intézmény szervesen illeszkedik közvetlen környezetébe, rendkívül rokonszenves kialakítású, gyerekbarát épületei tökéletes helyszínt biztosítanak az oktatási tevékenység folytatására. A gyerekek pedig ritkaságszámba menően tehetségesek, és jól neveltek.

A foglalkozás a kezdetektől a végéig nagyon jó hangulatban telt. Viktorral való (baráti jellegű) szurkálódásaink, a gyerekek alapvető pozitív beállítódása a meghívott előadónkhoz, illetve a témához, valamint a foglalkozás modern, hétköznapjainkat is átható szellemisége sokat lendített a hangulaton. Persze szakmai munka is jócskán folyt.

A foglalkozás kezdetén egy kis brainstorming zajlott. A módszer lényege, hogy mutatunk, rajzolunk, írunk valamilyen szót, jelenséget vagy fogalmat a tanulóknak. Bármit, amit a tanulóink mondanak, el kell fogadnunk (nyilván a közízlés határain belül). Ez különbözteti meg mondjuk egy ágrajztól vagy folyamatábrától. A gondolati térkép módszer a leginkább hasonló ehhez, de abban is fontosak a logikai szálak - a brainstorming (vagy magyarul: ötletroham) esetében valóban az összes ötlet a táblára kerülhet - és majd később, különböző kiválasztási módszerekkel érjük el, hogy a megfelelő kifejezések rögzüljenek, illetve a továbbhaladáshoz szükséges fogalmakat emeljük ki. A téma a "média" volt. A feladat az aktív táblához kötődött, amely hitünk szerint nem a pedagógus one-man-show-jának kelléke, hanem valódi oktatási eszköz - így a gyerekeknek is használniuk kell. Minden tanulónak feladata volt, hogy az első szót, ami eszébe jut a "média" szó hallatán, jegyezze le, majd sorban egymás után felírták a táblára. A feladat végeredménye ez a képernyőkép lett. Bámulatos, hogy mi mindent meg lehet osztani így a szélesebb közönséggel. (megosztás, postolás, linkelés, stb... ld. még itt.)

Brainstorming - média

A foglalkozás fő témája, a médiapedagógia nagy témakör, minden szegmensét képtelenség körbejárni három óra alatt. Ez nem is lehetett cél, így néhány kiemelt témát tudtunk csak a Műhely elé tárni. Kiemelt témánk volt a hír, illetve az animációs filmek elemzése-értékelése. 

Tanulóink kaptak néhány hírt, különböző újságok hasábjairól. Feladatuk az volt, hogy keressék meg az 5W szabálynak megfelelő tartalmakat, fogalmakat, mondattani elemeket. Az 5W nem más, mint a ki/mi, mit, mikor, hol, miért kérdőszavak angol megfelelői. Ez a hír alapképlete - ahogyan Viktor mondta. A gyerekek és jómagam is keresgéltünk, találtunk, aláhúztuk (a nyelvtani szabályoknak megfelelően), megmagyaráztuk, vitatkoztunk. A begyakorlás közben érezhető mélypont következett be azonban a koncentrációban, így szünetet rendeltünk el - közben némi ennivalót is felszolgáltunk. A hírkészítés folyamatát - amely során mindannyian valóban a saját bőrünkön érezhettük volna ennek a műfajnak a nehézségeit - végül jórészt ki is kellett hagynunk, bár 1-1 példán keresztül megtapasztaltuk a fordulatos fogalmazás lehetőségeit. 
Bevéstük tehát a hír fontosságát, jellemzőit. 

Örömteli, hogy a foglalkozások mindig jó hangulatban telnek (legalábbis oktatói szemmel úgy tűnik - bátran lehet ellentmondani!). A diákjaink - mint ahogy már többször kifejtettem - péntek lévén sokszor kimerültek, fáradtak, dekoncentráltak. Ilyenkor megpróbálunk valami csoportjátékot vagy mozgásos feladatot bevetni a figyelem fenntartása érdekében, ami általában - átmenetileg biztosan - visszaadja a lelkesedést. Kétségtelen, hogy egy-egy foglalkozás után mi magunk is passzív információ-befogadóvá válunk általában. Rengeteg munka van egy délután előkészítésében - bármennyire is nem tűnik soknak és megterhelőnek.

Szünet után animációs filmek elemzése következett. Várható volt, hogy ez a blokk felvillanyozza diákjainkat - reményeink realitást nyertek. Először egy hazánkban kevéssé ismert animációs sorozatot néztünk meg. A sorozat pedagógiai lényege, hogy megpróbálkozik humoros, de mégis komoly tartalommal bírva, elvonatkoztatott, mégis földön járó gondolatokat megfogalmazni az állattenyésztés globalizálódásáról, illetve az ezzel járó globális társadalmi-gazdasági problémákról. Mindezt egy keretrendszerbe, egy történetbe ágyazva. Fantasztikus anyag, őszintén mondhatom. A filmek megtekintése előtt természetesen szempontrendszert adtunk (illetve közösen kitaláltuk) a gyerekeknek. Ez minden film vagy képsorozat előtt kötelező elem! Az animációs filmhez követő feladatok tartoztak, illetve összeszedtük a film tételmondatait.

Az ezt a blokkot követő filmek pedagógiai jelentősége abban állt, hogy a tanulóink össze tudják-e hasonlítani a filmben látott fiktív eseményeket, élőlényeket és környezeteket a valósággal, megértették-e a két "világ" közötti különbséget, fel tudnak-e állítani éles határokat a kettő közé, illetve (ami a feladatok szempontjából a legfontosabb volt) a filmekből ötleteket, tudáselemeket szerezve képesek lesznek-e új tudásokat, új sémákat létrehozni - gondolkodni! A feladatok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, magam is úgy vélem, hogy ez az animációs blokk mély és talán hosszú távon is tapintható nyomot hagyott a gyerekekben.

A foglalkozáson használt módszertár, a média, mint téma láthatóan felkeltette tanulóink érdeklődését. Hogy mennyire volt hatékony a szemléletformálásban-nevelésben ez a röpke háromórás szeánsz, nem mostanában fog kiderülni - talán majd évek-évtizedek múlva. Hosszú távon tervezünk - ez az oktatás nagy feladata, amelyet minden pillanatban, minden pedagógiai folyamatban szem előtt kell tartani!

A foglalkozás zárásaként diákjainkat azzal engedtük útnak, hogy a legközelebbi alkalommal ugyanitt találkozunk - egy más témában mélyedünk el. Meghívott előadónkkal - a kellemetlen eső ellenére - még (nagyon kutyafuttában) végignéztük Szolnok város megszépült belvárosát, a Megyeháza mögötti kertet vagy a Városháza előtti sétálóutcát. Szolnokból néhány év alatt egy kellemes, európai kisváros lett - belvárosát tekintve bizonyosan. Ezt azonban folytatni kell. Ahogy folytatni kell a szellemi pallérozást is - európai szinten, sőt, magasabban.

Előadónk megkért, hogy e bejegyzést jobbára mi, a Műhely tagjai fogalmazzuk, hiszen ez a blog mégis a miénk. Cserébe kikötöttem, hogy személyes véleményekkel kell megtűzdelje a postot. Íme, Viktor zárósorai:

Úgy érzem, hogy a műhelyfoglalkozás nagyon jól sikerült, a gyerekek élvezték, amit csináltak. Természetesen a rendelkezésünkre álló idő közel sem volt elegendő ahhoz, hogy átfogó kép alakulhasson ki bennük a média és a természettudományos iskolai tantárgyak közötti kapcsolatokról, de véleményem szerint így is elértük kitűzött célunkat: felkeltettük a gyerekek érdeklődését a téma iránt.

Legközelebb is egy izgalmas fejezettel érkezünk. Érdemes maradni!

Környészkedésre fel!

Gondolkodási képességek

A Műhelyünk következő foglalkozása a tanulási stílusokhoz és a motiváció felméréséhez, ehhez kapcsolódó feladatokhoz volt köthető. A foglalkozást - a műhely állandó vezetőin kívül - Császár István, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet, Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat igazgató-helyettese, intézményegység-vezetője tartotta. István tehetségfejlesztési szakemberként, pedagógusként, és mint a témában mind gyerekeknek, mind pedagógusoknak előadásokat és foglalkozásokat tartó tekintélyt hívtuk meg. Nem csalódtunk és tanulóink sem.

A foglalkozás egy kis szakmai prezentációval kezdődött, amelyet péntek délutáni időpontban is heroikusan hallgattak és figyeltek tanulóink. Megismerkedtek a tanulási stílusokkal, az egyes stílusokra jellemző képességekkel, a fejlesztendő és fejleszthető területekkel, továbbá ötleteket, tippeket kaptak az egyes stílusok összehangolására, kiegészítésére is. Ezután értelemszerű volt, hogy gyorstesztekkel felmértük a stílusokat az egyes tanulóknál (és tanároknál). Előzetesen mindenkit megkértünk arra, hogy tippeljen, vajon ő melyik kategóriába tartozik. Az eredmények tükrözték a tapasztalatokat, a gyerekek eddigi szokásait és módszereiket (azok hatékonyságát nyilván nem mérhettük ilyen tesztekkel!). Egy-két esetben volt megfigyelhető, hogy még közelítőleg sem hasonló eredmény született egy-egy tanulónál. Esetükben elbeszélgettünk, mi lehetett a belső félreismerés oka. Hasznos beszélgetésnek bizonyult ez, mert megtudhattuk, mi a különbség az előzetes attitűdök, szokások és a papíron megnyilvánuló eredmények között az egyes esetekben.

A foglalkozáson megpróbáltunk csoportfeladatokat adni a gyerekeknek, de ez ebben az esetben nem teljes mértékben valósult meg. A terem adottságai, amelyben a foglalkozást (a prezentáció miatt) kénytelenek voltunk tartani (felszerelt és beszerelt eszközökkel ellátott, felújított kémia előadó), nem felelt meg csoportdinamikailag nagy térigényű játékoknak. Ez a mozgáshiány visszaütött a foglalkozás végére - egyáltalán nem István hibáján vagy figyelmetlenségén múlott, hogy tanulóink egyszerűen elfáradtak. Ne feledjük, hogy a Verseghy Ferenc Gimnázium egy magas színvonalon működő iskola, amely magas, de nem teljesíthetetlen elvárásokat támaszt tanulóinak. Mi sem érthetőbb, mint hogy a gyerekeink fáradtak péntek délután 16.00-kor.

Épp időszerű a motivációról szót ejteni. A tanulóink motivációs szintjének felmérése, illetve az erről való beszélgetés, kölcsönös véleménykifejtés fokozta a foglalkozás koherenciáját, a tagok egymáshoz való pozitív viszonyulását. Fontosnak tartjuk ezt, mert a gyerekeinknek a későbbi foglalkozások alkalmával kifejezetten szükségük lesz a társaik munkájára és élményeire, a közösségi munkára, az együttműködésre. Ezt erősítendő igyekszünk minden alkalommal fejlesztő feladatokat vinni a foglalkozásokra. 

A foglalkozás további részében a divergens gondolkodási képességek fejlesztésén volt a hangsúly. Egy pár szót ennek fontosságáról. A gondolkodási képességek fejlesztése a Műhely egyik elsődleges célja. A földrajz, mint más tantárgyak vagy műveltségi területek alapvető logikája épül arra, hogy az összefüggéseket felismerjük, ugyanakkor képesek legyünk a konvencióktól elvonatkoztatni, és meglévő információnkból új tudásokat, új sémákat kialakítani, és ezen sémákat új, addig nem ismert vagy nem tapasztalt szituációban alkalmazni. Ehhez azonban szükség van gondolkodási képességekre. A földrajzi-környezeti tartalmak a gondolkodási képességek három szintjét igénylik (természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően!): a kreatív, a kritikai és a problémamegoldó gondolkodási szintet. A szintek rendre vannak felsorolva az életkor előrehaladtával. A divergens gondolkodás mindhárom gondolkodási szinttel összefüggésbe hozható, mert egy másik szempontja a vizsgált témakörnek. A divergens gondolkodás alapja az, hogy az egyén nem vagy nem csak a konvencionális megoldásokat követi (hiszen ekkor csak korábbi tudást alkalmaz vagy a helyzetet egy korábbi helyzetre redukálva oldja meg - így nem a sémákból fejlődik ki az új megoldás). Egy divergens (szétágazó) gondolkodású személynek a szokásostól eltérő, kreatív ötletei, megoldási javaslatai vannak, általában konstruktív személyiségét jellemzi továbbá az eredetiség, a problémák hatékony megoldása. Mi erre a célra törekszünk. Tanulóink egytől egyig a ugyanezért a célért is jönnek a Műhelybe minden pénteken 13.30-kor, közvetlenül ebéd után. Feladatokkal és "együttgondolkodással", lehetséges megoldási módozatok figyelembe vételével oldunk meg kérdéses problémákat. Ezt rendkívül fontosnak tartjuk.

Az időjárás fokozatos romlásával (a foglalkozás ideje alatt több fokkal hűlt a hőmérséklet) és a fáradékonyság elburjánzásával a foglalkozást - az egyébként tapintható érdeklődés és lelkesedés ellenőre - a tervezett időben befejeztük. Tanulóink maguk is, de - tanulva az előző alkalom hiányosságaiból - most mi is készültünk némi elemózsiával a foglalkozásra, így senki sem távozott üres gyomorral - és hisszük, hogy senki sem távozott üres fejjel és üres élmény-tarisznyával sem.

A foglalkozást követő - személyileg kibővült - pedagógiai és oktatási értékelésében a legfontosabb szerepet az játszotta, hogy mennyire tartottuk sikeresnek a tanulóink tanulási stílusának felmésérét, valamint az ezzel kapcsolatos eszmecserét, illetve, hogy a divergens gondolkodás fejlesztését szolgáló feladatok mennyiben szolgálták a tanulók téma iránti érdeklődésének felkeltését. Úgy véljük, mindkét vizsgált elem megvalósult, illetve a hosszú távú metódusok alapjainak letétele sikeresen megtörlént.

Tematika szerint a médiapedagógiai foglalkozás következett, március 18-án. Hamarosan jelentkezünk a foglalkozásról szóló beszámolóval, mindenképpen kiegészítve a meghívott előadónk személyes élményeivel.


Környészkedésre fel!