Nyilván látták korábbi bejegyzéseinkben, hogy a Tehetségeinknek a terepi munkákkal kapcsolatban egy úgynevezett vendégbejegyzést kellett írniuk a blogba. Most Galambosi Diána és Soltész Péter 9.c osztályos tanulók élménybeszámolója következik a KörnyÉszMűhely rákóczifalvai terepbejárásáról.
Jó szórakozást!
A második Műhely kirándulás alkalmával Rákóczifalvára utaztunk a tanösvényre. Rákóczifalva a Tisza bal partján, Szolnoktól délre helyezkedik el. Nevét onnan kapta, hogy ll. Rákóczi Ferenc birtoka volt, megtévesztő lehet, mert pár éve várossá avatták. A tanösvényt a hullámtérben alakították ki.
A buszunk az erdő szélén állt meg. Itt fogadott minket a kísérőnk, aki bemutatta, hogy hogyan kell használni a térképet, hogyan lehet értelmezni, milyen jelöléseket találhatunk rajta. Ezután megismerkedhettünk a tájoló funkcióival, és a távcsővel is. Sajnos az idő nagyon lehűlt, és esőre állt, de lassan elindultunk, és bementünk az erdőbe.
A séta közben megtudhattuk, hogy a Magyarországon szinte nem is találhatunk természetes erdőt, csak telepítettet. Így a tanösvény területén is csak ültetett fákat láttunk, amelyeket kb. 30-40 évvel ezelőtt telepítettek.
Ahogy tovább mentünk észrevettünk egy hatalmas hangyabolyt, és megkóstolhattunk egy olyan hagymát, ami ott nőtt az erdőben. Majd megismerkedtünk az Akác Fákkal is. Ezt egy nagy tábla biztosította számunkra. Több ilyen tábla is található az erdőben, amely azt szolgálja, hogy akár azok is közelebbről megismerhetik az ott élő élőlényeket, akiknek nem jutott az az élmény, hogy egy helyi idegenvezetővel túrázhasson. Az idő közben gyorsan telt és sietnünk kellett.
Kiértünk egy tisztásra ahol felmentünk a gátra. Itt megtudhattuk, hogy hol vágtak le egyes szakaszokat a Tiszából és, hogy milyen funkciókkal rendelkeznek az ártérbe telepített fák. Majd időközben rábukkantunk egy földbe mélyülő odúra, amelyben egy úgynevezett Darázspók élt. Ez egy olyan faj, amely a földben él, és itt kaparintja meg zsákmányait is. Azt is megtudhattuk, hogyha egy ilyen pókot szeretnénk élve elfogni akkor a legalkalmasabb az a módszer, hogy egy szurokgolyót engedünk le az élőlényhez, s az, a hőhatás és a furcsaszag miatt rácsap a szurok golyóra. A golyó mivel nagyon tapad ezért magához tapasztja a pókot. Így szép lassan a felszínre emelhető az állat. Majd ez idő alatt megtekinthettük a gátak szerkezetét, és hogy általában milyen kőzetből épülnek fel.
Itt sajnos észrevettük, hogy az időnk lejárt. A visszavezető úton még gyors pillantásokat vetettünk a mellettünk elhaladó fákra. Majd a buszhoz érve elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, s megköszöntük neki azt, hogy körbevezetett minket az erdőn. Megtapasztalhattuk - ha egy kis időre is - azt, hogy milyen erdésznek lenni. A buszra csupa jó és emlékezetes élménnyel szálltunk fel. Fájó búcsút vettünk a Rákóczifalvai erdőtől,s reméljük egyszer még így együtt visszamegyünk oda, ahol ennyi mindent tanultunk és láttunk.
Az időjárással pedig nagyon szerencsésen jártunk, mert pont abban a pillanatban kezdett el esni az eső, amikor visszaértünk a buszhoz. Hazafelé úton pedig végig szakadt, és hatalmas vihar tombolt, de mi eközben is jól éreztük magunkat, megtárgyaltuk a nap eseményeit.
Köszönjük, Dia, köszönjük Péter!
Környészkedésre fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése