2011. április 7., csütörtök

A médiapedagógia lehetőségei a természettudományokban

Izgalmas területre eveztünk, amikor a médiapedagógiát a Műhely tematikájába emeltük. A médiapedagógia ugyanis de facto (mellesleg de jure sem) létezik a természettudományok oktatásának tantervi követelményeiben vagy gyakorlatában. Hogy miért van ez még mindig így, nem vagyunk kompetensek ex catedra megmondani (maradva a latin kifejezéseknél), de annyi bizonyos, hogy - nota bene - létjogosultsága van és kell, hogy legyen a természettudomány oktatásában eme érdekes és csaknem kiaknázatlan területnek.

Hogy miért is használom a latin kifejezéseket ilyen bátran, hamarosan kiderül, de előbb egy kis szakmai bevezető.
Miért (lenne) fontos a médiapedagógia ma? A média alapvetően befolyásolja a tanulók szemléletmódját, világképét, esetenként szélsőségeket közvetíthet. Kutatások szerint a tanulók tudásuk 75%-át nem az iskolában szerzik... akkor vajon honnan?...
A médiapedagógia nem egyenlő a médiaismeret tantárggyal, sőt, azzal néhány fogódzót leszámítva nincs is kapcsolatban. A médiapedagógia a médiumok működésének megismertetésével, oktatásban való felhasználhatóságával és nevelési szerepével foglalkozó tudományág; feladata a kritikus médiafogyasztó nevelése - médiumok kritikus használatával és egyszerű médiatermékek készítésével. Nekünk az a célunk, hogy ezeket a lehetőségeket vezessük be a természettudományok oktatásába is.

Többek között tehát ilyen területen kutat és dolgozik kedves jóbarátom, Neumann Viktor. Viktor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógiai Központjának (Tudkomm) munkatársa, földrajz-biológia tanár szakos hallgató, a nagy sikerű és hazánkban szakmai kuriózumnak számító Tudományos újságírás c. kötet társszerkesztője. Viktort - mint a médiapedagógiával közvetlen kapcsolatban lévő, emellett tanári pályára készülő - kollégaként hívtuk meg a műhelyfoglalkozásra. Meghívott előadónk latin nyelvvizsgája azonban végképp különlegesség-számba megy - bár nagy merészség lenne állítani, hogy pusztán e bejegyzés klasszikumát fokozandó hívtuk meg őt. A felkérést örömmel vállalta, hiszen nagy alkalom volt ez számára és tulajdonképpen számunkra is.

Kis - mondjuk úgy: emberi - kitérő. Nyilván nondanom sem kell, semmi nem ment egyszerűen a szervezés terén. Az időpont egyeztetés után kiderült, hogy Viktornak a műhelyfoglalkozás napján 10.45-ig Budapesten van halaszthatatlan feladata, viszont a műhelyfoglalkozás 13.30-kor - mint szokás szerint és korábbi terv szerint - kezdődik. Elő a digitális kompetenciával - MÁV-Elvira... 11.15-kor indul egy személyvonat a Keletiből Szolnok felé. Remek! Már csak el kell érni. Mindent előre megszerveztünk, itinert állítottunk össze - de az utolsó pillanatig nem volt biztos az aznap délután. Természetesen, azt persze hozzá kell tenni, a műhelyfoglalkozás nem maradt volna el akkor sem, ha Viktor mégsem tud jelen lenni - aznap elcseréltük volna másra a tematikát. Minden napra, illetve minden foglalkozásra készítünk ugyanis "B"-tervet. A tapasztalatokból kiindulva a "nagy számok törvénye" alapján egyszer úgyis kiugrik egy olyan helyzet, amire nem számítunk. Ez - úgy gondolom - minden pedagógus számára ismerős szituáció.

Végül jött az SMS, Viktor elérte a vonatot, és 13:00 körül le is szállt róla épségben. Az "A"-terv kezdett realizálódni mégis. Közben mindent előkészítettem a foglalkozásra, amivel aznap kifejezetten sok idő elment (technika összeállítása, bevinni szánt anyagok összeállítása, tűzdelése, fénymásolása - a meghívott előadónk által küldött anyagok rendezése, hiszen ő épp a vonaton ült). 13.20 körül Viktor megérkezett a Verseghy Gimnáziumba, ahol már minden elő volt készítve egy kellemes délutánhoz.

A foglalkozást az iskola egyik ún. "cybertermében" tartottuk. A Verseghy Ferenc Gimnázium az utóbbi időkben több pályázaton is sikeresen szerepelt, így felújíthatta a komplett főépületi homlokzatot, illetve a tornacsarnokot is beleértve a nyílászárókat, sőt, kiemelt fejlesztésként az intézményhez tartozó, ún. Csomorházat is, amelyben további cybertermek, és az európai szintre emelkedett ebédlő található. A foglalkozás helyszíne a főépületben található cyberterem volt, ahol - mint kiderült - a tanulóink kb. fele már tartózkodott oktatási körülmények között, de pl. a teremben található aktív táblát még nem használták saját kezeikkel. Hát, éppen itt volt az ideje.

A következő sorokat Neumann Viktortól, meghívott előadónktól idézem.

Első benyomásaim a Verseghyről messze felülmúlták elképzeléseimet. Az intézmény szervesen illeszkedik közvetlen környezetébe, rendkívül rokonszenves kialakítású, gyerekbarát épületei tökéletes helyszínt biztosítanak az oktatási tevékenység folytatására. A gyerekek pedig ritkaságszámba menően tehetségesek, és jól neveltek.

A foglalkozás a kezdetektől a végéig nagyon jó hangulatban telt. Viktorral való (baráti jellegű) szurkálódásaink, a gyerekek alapvető pozitív beállítódása a meghívott előadónkhoz, illetve a témához, valamint a foglalkozás modern, hétköznapjainkat is átható szellemisége sokat lendített a hangulaton. Persze szakmai munka is jócskán folyt.

A foglalkozás kezdetén egy kis brainstorming zajlott. A módszer lényege, hogy mutatunk, rajzolunk, írunk valamilyen szót, jelenséget vagy fogalmat a tanulóknak. Bármit, amit a tanulóink mondanak, el kell fogadnunk (nyilván a közízlés határain belül). Ez különbözteti meg mondjuk egy ágrajztól vagy folyamatábrától. A gondolati térkép módszer a leginkább hasonló ehhez, de abban is fontosak a logikai szálak - a brainstorming (vagy magyarul: ötletroham) esetében valóban az összes ötlet a táblára kerülhet - és majd később, különböző kiválasztási módszerekkel érjük el, hogy a megfelelő kifejezések rögzüljenek, illetve a továbbhaladáshoz szükséges fogalmakat emeljük ki. A téma a "média" volt. A feladat az aktív táblához kötődött, amely hitünk szerint nem a pedagógus one-man-show-jának kelléke, hanem valódi oktatási eszköz - így a gyerekeknek is használniuk kell. Minden tanulónak feladata volt, hogy az első szót, ami eszébe jut a "média" szó hallatán, jegyezze le, majd sorban egymás után felírták a táblára. A feladat végeredménye ez a képernyőkép lett. Bámulatos, hogy mi mindent meg lehet osztani így a szélesebb közönséggel. (megosztás, postolás, linkelés, stb... ld. még itt.)

Brainstorming - média
A foglalkozás fő témája, a médiapedagógia nagy témakör, minden szegmensét képtelenség körbejárni három óra alatt. Ez nem is lehetett cél, így néhány kiemelt témát tudtunk csak a Műhely elé tárni. Kiemelt témánk volt a hír, illetve az animációs filmek elemzése-értékelése. 

Tanulóink kaptak néhány hírt, különböző újságok hasábjairól. Feladatuk az volt, hogy keressék meg az 5W szabálynak megfelelő tartalmakat, fogalmakat, mondattani elemeket. Az 5W nem más, mint a ki/mi, mit, mikor, hol, miért kérdőszavak angol megfelelői. Ez a hír alapképlete - ahogyan Viktor mondta. A gyerekek és jómagam is keresgéltünk, találtunk, aláhúztuk (a nyelvtani szabályoknak megfelelően), megmagyaráztuk, vitatkoztunk. A begyakorlás közben érezhető mélypont következett be azonban a koncentrációban, így szünetet rendeltünk el - közben némi ennivalót is felszolgáltunk. A hírkészítés folyamatát - amely során mindannyian valóban a saját bőrünkön érezhettük volna ennek a műfajnak a nehézségeit - végül jórészt ki is kellett hagynunk, bár 1-1 példán keresztül megtapasztaltuk a fordulatos fogalmazás lehetőségeit. 
Bevéstük tehát a hír fontosságát, jellemzőit. 

Örömteli, hogy a foglalkozások mindig jó hangulatban telnek (legalábbis oktatói szemmel úgy tűnik - bátran lehet ellentmondani!). A diákjaink - mint ahogy már többször kifejtettem - péntek lévén sokszor kimerültek, fáradtak, dekoncentráltak. Ilyenkor megpróbálunk valami csoportjátékot vagy mozgásos feladatot bevetni a figyelem fenntartása érdekében, ami általában - átmenetileg biztosan - visszaadja a lelkesedést. Kétségtelen, hogy egy-egy foglalkozás után mi magunk is passzív információ-befogadóvá válunk általában. Rengeteg munka van egy délután előkészítésében - bármennyire is nem tűnik soknak és megterhelőnek.

Szünet után animációs filmek elemzése következett. Várható volt, hogy ez a blokk felvillanyozza diákjainkat - reményeink realitást nyertek. Először egy hazánkban kevéssé ismert animációs sorozatot néztünk meg. A sorozat pedagógiai lényege, hogy megpróbálkozik humoros, de mégis komoly tartalommal bírva, elvonatkoztatott, mégis földön járó gondolatokat megfogalmazni az állattenyésztés globalizálódásáról, illetve az ezzel járó globális társadalmi-gazdasági problémákról. Mindezt egy keretrendszerbe, egy történetbe ágyazva. Fantasztikus anyag, őszintén mondhatom. A filmek megtekintése előtt természetesen szempontrendszert adtunk (illetve közösen kitaláltuk) a gyerekeknek. Ez minden film vagy képsorozat előtt kötelező elem! Az animációs filmhez követő feladatok tartoztak, illetve összeszedtük a film tételmondatait.

Az ezt a blokkot követő filmek pedagógiai jelentősége abban állt, hogy a tanulóink össze tudják-e hasonlítani a filmben látott fiktív eseményeket, élőlényeket és környezeteket a valósággal, megértették-e a két "világ" közötti különbséget, fel tudnak-e állítani éles határokat a kettő közé, illetve (ami a feladatok szempontjából a legfontosabb volt) a filmekből ötleteket, tudáselemeket szerezve képesek lesznek-e új tudásokat, új sémákat létrehozni - gondolkodni! A feladatok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, magam is úgy vélem, hogy ez az animációs blokk mély és talán hosszú távon is tapintható nyomot hagyott a gyerekekben.

A foglalkozáson használt módszertár, a média, mint téma láthatóan felkeltette tanulóink érdeklődését. Hogy mennyire volt hatékony a szemléletformálásban-nevelésben ez a röpke háromórás szeánsz, nem mostanában fog kiderülni - talán majd évek-évtizedek múlva. Hosszú távon tervezünk - ez az oktatás nagy feladata, amelyet minden pillanatban, minden pedagógiai folyamatban szem előtt kell tartani!

A foglalkozás zárásaként diákjainkat azzal engedtük útnak, hogy a legközelebbi alkalommal ugyanitt találkozunk - egy más témában mélyedünk el. Meghívott előadónkkal - a kellemetlen eső ellenére - még (nagyon kutyafuttában) végignéztük Szolnok város megszépült belvárosát, a Megyeháza mögötti kertet vagy a Városháza előtti sétálóutcát. Szolnokból néhány év alatt egy kellemes, európai kisváros lett - belvárosát tekintve bizonyosan. Ezt azonban folytatni kell. Ahogy folytatni kell a szellemi pallérozást is - európai szinten, sőt, magasabban.

Előadónk megkért, hogy e bejegyzést jobbára mi, a Műhely tagjai fogalmazzuk, hiszen ez a blog mégis a miénk. Cserébe kikötöttem, hogy személyes véleményekkel kell megtűzdelje a postot. Íme, Viktor zárósorai:

Úgy érzem, hogy a műhelyfoglalkozás nagyon jól sikerült, a gyerekek élvezték, amit csináltak. Természetesen a rendelkezésünkre álló idő közel sem volt elegendő ahhoz, hogy átfogó kép alakulhasson ki bennük a média és a természettudományos iskolai tantárgyak közötti kapcsolatokról, de véleményem szerint így is elértük kitűzött célunkat: felkeltettük a gyerekek érdeklődését a téma iránt.

Legközelebb is egy izgalmas fejezettel érkezünk. Érdemes maradni!

Környészkedésre fel!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése